Hála és köszönet: befogadni mindazt a csodát, amiben részünk van, volt, lesz. Azt a szeretetet fogadjuk be, amit a világtól, vagy másoktól kaptunk. Elfogadás és szereteterő van benne. Sok mindenért vagyok hálás, és sok mindent köszönök. A mai, változó világban, egyre többen értik, érzik meg, ezen csodák erejét, ízét, szeretetét. A világ egyik része csak rohan, észre sem véve mi is igazán fontos. Ott van azonban a másik, egyre növekvő felébredő része, aki elkezd látni. A szeretet bennünk van... 
Én itt, ebben a mostban, azért ragadtam virtuális tollat, hogy köszönetet mondjak egy csodálatos embernek, aki hatalmas, erővel, kitartással és szeretettel indult útnak, levétve földi köpenyét, több, mint egy éve. Nem volt sosem könnyű élete, és a lehetőségei szerint kihozta önmagából a lehető legjobbat. Fájdalmak közt ment el, de a fájdalmak közt megtalálta a szeretet értelmét, igazi útját. Tisztelem őt ezért, hogy ezt az utat választotta, és végig is csinálta. Pedig hatalmas fájdalmakkal járt. Tavasszal született, mint a Béke hírnöke. Ebből az évforduló kapcsán írom most ezen sorokat. Hálás vagyok neki, hogy a lánya lehettem, és hálás vagyok mindazért, amit tőle kaptam, és neki adhattam. Köszönöm! S hálás vagyok mindazon családtagjaimnak is, akik már nincsenek itt velem, hogy életem részesei voltak, és köszönök nekik is mindent!
Hálás vagyok az élőkért, akiket szeretek, és hogy velem vannak. Hálás vagyok az élet körforgásáért, mert lehetővé teszi, hogy újra, és újra találkozhassunk azokkal, akiket szeretünk.
Hálás vagyok a földnek, amiért megajándékoz bennünket a föld ajándékaival...
