La Mancha lovagja

A társadalom, mely rabul ejt, téged gyakran elfelejt.

Kicsiny egód kínoz téged, hajt, hogy teperj előbbre,

társadalom elhanyagol, meg is pusztulhatsz felőle…

Csapdák vannak mindenfelé, fájdalmaknak erdeje,

bűvkörébe zár, fegyvere és ereje.

Kitörnél tán, s harcod vívod, öröknek tűnő fájdalmad szítod,

De tud, másként is lehet élni, nem kell folyton félni, s félni…

Mint, la Mancha lovagja, szélmalmokkal vívod harcod,

Küzdesz, harcolsz kemény szívvel, takargatván síros arcod,

egód kapar, nagyon akar, ha nem tudja még a titkokat,

akkor bizony előfordul, nem kap mást, csak szitkokat.

Fájdalmak közt alig remélsz, kijutni nehezen tudsz,

így aztán bár futnál már, messzire nem jutsz.

Valahonnan a sötét éjből, sárkány dühe tör fel mélyből,

lángja messze szál tova, követnéd, ha tudnád hova…

Valahol, hol nem is sejted, indul el a rejtelem,

hol, titkok, erők, messze menők, sugallata megterem.

Kicsiny szikra, édes titka, finom hangja feléd száll,

de dühöd lángja eltakarja, de ő biza meg nem áll.

Don Quijote bősz kalpagja fejeden is jól mutat,

legyél bolond, élj a mának, a lelked lásd, majd jót mulat.

Remény lakik minden vízben, szomjad oltja minden ízben,

érintése cirógató, édes, bűvös, hívogató…

Szélmalmokkal küzdeni kár, nincs semmi jó, mi abba vár.

Varázsold át a malmot, a bürokrata örök halmot,

lásd azt másként, ellenség helyett társként,

amely segít, jobban látni, mit kéne másként csinálni…

Hol egyik nyer, másik veszít, a félelem mindenképp feszít.

Elnyomni sem jó magad, választásod bizony szabad.

Vajon mi a módja, finom és jó, csoda kódja,

kitörni a mélyből, s azt látni inkább, mi van fényből…

Mikor hamuba pillantasz, mélyre láss, la Mancha lovagja,

Mert a választásod te magad vagy, mit kérsz, a világ megadja.

Az vagy, akit hiszel, s az is, amit viszel,

te magad vagy az élet forrása, életednek oldása.

Merj tisztulni, éld meg a fájdalmakat, bűnöket majd őket engedd el,

elnyomásból szabadítsd fel, majd simogasd meg őket finom szeretettel…

Visszafogott téged a világ, mert hagytad, s amit az kért megadtad.

De választásod véget vett ennek, óriási ragyogásként tör előre lényed,

Hatalmas erőd felszabadul végre, s a világot beragyogja gigantikus fényed…

Hála és köszönet -Szeretet

Hála és köszönet: befogadni mindazt a csodát, amiben részünk van, volt, lesz. Azt a  szeretetet fogadjuk be, amit a világtól, vagy másoktól kaptunk. Elfogadás és szereteterő van benne. Sok mindenért vagyok hálás, és sok mindent köszönök. A mai, változó világban, egyre többen értik, érzik meg, ezen csodák erejét, ízét, szeretetét. A világ egyik része csak rohan, észre sem véve mi is igazán fontos. Ott van azonban a másik, egyre növekvő felébredő része, aki elkezd látni. A szeretet bennünk van...

 Én itt, ebben a mostban, azért ragadtam virtuális tollat, hogy köszönetet mondjak egy csodálatos embernek, aki hatalmas, erővel, kitartással és szeretettel indult útnak, levétve földi köpenyét, több, mint egy éve. Nem volt sosem könnyű élete, és a lehetőségei szerint kihozta önmagából a lehető legjobbat. Fájdalmak közt ment el, de a fájdalmak közt megtalálta a szeretet értelmét, igazi útját. Tisztelem őt ezért, hogy ezt az utat választotta, és végig is csinálta. Pedig hatalmas fájdalmakkal járt. Tavasszal született, mint a Béke hírnöke. Ebből az évforduló kapcsán írom most ezen sorokat. Hálás vagyok neki, hogy a lánya lehettem, és hálás vagyok mindazért, amit tőle kaptam, és neki adhattam. Köszönöm! 

 S hálás vagyok mindazon családtagjaimnak is, akik már nincsenek itt velem, hogy életem részesei voltak, és köszönök nekik is mindent! 

Hálás vagyok az élőkért, akiket szeretek, és hogy velem vannak.

Hálás vagyok az élet körforgásáért, mert lehetővé teszi, hogy újra, és újra találkozhassunk azokkal, akiket szeretünk.

Hálás vagyok a földnek, amiért megajándékoz bennünket a föld ajándékaival...